Svàjci tartozkodàsom
2006. április 27., csütörtök
Mostanában fotózgatom, mármint nem csak úgy hanem az usgang.ch szineiben. Tegnap voltam a zürichi kongresszus termében konzertet fotózni. Nem nagyon tudtam mire számíthatok csak a nevüket tudtam "Goran Bregovic & His Wedding and Funeral Band" ami hát nekem nem mondott semmit, meg hogy tradicionális balkán zenét fogok hallani.Éppen időben sikerült megérkeznem, felvettem a fotós belépőmet, meg kaptam egy jegyet amivel végigülhettem az egész koncertet, mivel kiderült, hogy csak az első három szám alatt szabad majd fotókat készíteni. Hát olyan 1000 1500 férőhelyesre becsülném a helyet, ami teljesen tele volt. Megmondom izgultam, hogy sikerül egyáltalán valami használhatót készítenem, mivel előző napi fotózásom felét az életlenésg miatt kidobhattam az ablakon! Elkezdődött a koncert, megszólalt az első trombita a sorok között, majd egy másik... a fúvós rész a vendégek között jött a szimpadra, majd megjelent a dobos, vokálosok, és maga Goran Bregovic. Szuper volt a zene, ismerősnek tűnt már az elejétől fogva, de nem tudtam hová tenni, inkább a fotózással fogalkoztam. Sikerült is ellőnöm vagy százötven képet... majd hát abba kellett hagyni a fotózást, de maradtam tovább csak úgy a szélén álldigálva. Nem igazán értem, hogy egy ilyen koncertet hogyan lehet végigülni? Néhányan elkezdtek táncolni a széleken, aztán még egy pár hozzá csapódott. Úgy a felén túl lehettünk, mikor megoldódott a tömeg, és tömegesen vonultak a szinpad elé, egyszerű tombolás tört ki!
Volt egy gyenge próbálkozás a nézők leültetésére, azzal az érvel, hogy az ülők nem látnak, de ez csak pár szám eleig hatott, aztán vissza az egész! A végén már mindenki állt, nagy része táncolt!
Csak a végén esett le, hogy honnan ismerhetem őket, ha valaki látta az Undergrund nevezetű Kustowicza filmet, hát ők játszák a zenéjét! (a Kalasnyikov volt a záró szám)
Azt hiszem még Goran is meg volt egy kicsit hatódva a közönség tapsviharán!
2006. április 8., szombat
Itthon, vagy otthon? Szóval szerintem most épp otthon vagyok, ha lehet ilyen különbséget tenni. Repül az idő, kár, hogy ilyen félelmetes gyorsasággal eltelt az otthon töltött egy hét :-( de jó is volt megint táncolni! Nagyon hiányzik a Bohém élet! Egy kicsit még azért is ezt a kettős életet fogom élni, kiváncsi vagyok hogyan tudok boldogulni a nagyvilágban!Április elsejével ratifikálták azt a törvény amely engedi az új eu tagálamok prolgárait is dolgozni svájcba. Úgyhogy most már csak egy szerződést ell aláírnom a munkahelyen, és én leszek a cég főprogramozója, ami azért nem egy olyan nagy szó, de úgy pár hónapra megteszi. (www.auto-online.ch)
Tegnap dynamoban voltam bulizni, most üdvözölték a sok erasmusost zürichben. Egészen jól sikeredett a party. Volt valami koncert is, valahogy nem vettem észre, hogy mikor lett vége... lehet, hogy nem voltak olyan különlegesek?
Egy kicsit most már talán jobban ismerem svájcot, mikor itt volt anya lementünk megnéztünk egy két érdekesebb helyszint. Voltunk Bernben, Schaffhausenben, megnéztük a vizesést. Sajnos nem volt a legjobb aznap az idő, de így még talán mégjobban lehetett érezni a víz erejét! Gyönyörűen félelmetes volt. Ezen a napon igazán jól jártunk, láttam vagy ötször szivárványt, amikor Stein am Reihm ban voltunk háromszoros szivárvány nyutott a szemünknek élvezetet :-))
Na abbahagyom a szónoklást ;-) üdv mindenkinek
Ja otthonlétem alatt árvizturista voltam, örülök neki, hogy már elmulóban van!
2006. március 26., vasárnap
Megjött a tavasz! Katasztrófálisan szép madárdal, mindenhol virágzás, a parkokban a gyep tele van szebnél szebb virágokkal, ja és végre nem fázok, ha kimegyek az utcára! Svájciak is rögtön megérezték a tavasz illatát, voltam kinn futkározni egy kicsit, és hát mindenki nagyban kirándul. Találtam egy kilátót, ahonnan az egész környéket be lehet látni, még havasokat is látni a horizont közelében :-) Futás után még egy egykerekű biciklistát is láttam, mintha az lenne a legtermészetesebb módja a közlekedésnek!Na megyek tussolni, a nagy melegben sikerült jól megizzadnom.
Tegnapi napot pakkerolással töltöttem, már nagyon rá fért a szobára, mivel katasztrófa övezetre kezdett nagyon hasonlítani az egész. Még jó, hogy néha jönnek látogatóba, mivel különben nem nagyon pakolnék sosem össze. Apropó látogatók, anyukám már uton van felém :-)
2006. március 21., kedd
Most meg már megint itten...Visszafelé vezető uton kiolvastam egy könyvet! Úgy néz ki azért igényem van az olvasásra, sőt!! Azt meg még nem is írtam, hogy kiolvastam az első Aghata Christy könyvemet, rádásul németül :-)
Na most munkálkodom :-)
Ezt még hazafelé írogattam...
Olyan kedves nőnek tűnt, átelenben utazott velem a vonaton. Szőke vállra boruló kibontott haj, szinkavalkádos ruha, talán olyan ötvenes éveiben lehetett. Úgy nem csinált semmi érdekeset, amiért le kellett volna írnom mindezt, viszont egyszer csak elkezdett telefonálni. Beütögette a számot, füléhez tette a telefont, majd a kezét a szája elé, gondoltam nem nagyon szeretné, ha valaki meghallaná, hogy mit is beszél… aztán jól beleordított a telefonba „Ruf mich zurück!” és letette. Utána nagyban bűvölni kezdte a telefont, hogy mikor hajlandó elkezdeni csörögni, persze a telefon nem csörgött, szóval eljátszódott még legalább háromszor ugyanez a jelenet, és most már eljutott odáig hogy valamit meg is tudott. Ja ami még érdekes volt rajta, hogy volt egy arany órája és egy ami működik :-) meg még egy telefonja? Felállt elrobogott mellettem, és egy telefonnal tért vissza, amit letett egy másik sorban., oda ahol az út elején ült. Na azt hiszem ez azért nem ilyen érdekes.
Hová is utazom, hát épp hazafelé tartom, most értem át a határon, karnyújtásnyira vagyok Győrtől. Egy hirtelen ötlettől vezérelve vettem meg a jegyeimet, hogy végre egy kis időt eltölthessek itthon is. Hirtelen dolgok nem mindig tökéletesek, hétfőn már megyek is vissza, pedig igazán maradhattam volna keddig, akkor még egy edzés is belefért volna az életembe.
Megint telefonál, sikerült végre elérnie, hogy folyamatos visszahívásokat kapjon, persze még mindig a keze a szája előtt, és tényleg nem értek belőle semmit…
Kíváncsi vagyok, hogy Viki vagy én érkezek be előbb Győrbe? Most már elhagytam Mosonmagyaróvárt.
Valami pasin van fennakadva, kidobta tegnap vagy mi… tényleg nem akartam volna bele hallgatni más életébe, de hát olyan hangosan sikerül beszélnie, hogy akár ülhetnék a vagon másik végében is. Most megint megszakadt a vonal, én meg elkezdek pakolni, nem szeretnék elmenni egész Pestig. Érdekes, hogy az emberek képesek már akár tizenöt húsz perccel a megérkezés előtt felállni, felöltözni, és kimenni az előtérbe, hogy végre le tudjanak szállni. Szóval legalább öt ember nyomorog kinn, és még Győr sehol. Annyira sehol, hogy most hagytuk el Lébényt. Mögöttem, meg egy nyakkendős pasi, épp most ismerkedik spontán egy lánnyal, mintha leszállni készülődött volna, helyette valamit kérdezett, aztán adott egy névjegykártyát. Egyre többen torlódnak az ajtó felé, talán nekem is el kéne kezdenem pakolni? Na jó csak beadom a derekam… viszlát otthon!
2006. március 14., kedd
20 napja, majdnem húsz napja nem töltöttem fel képeket... pedig aztán eléggé szorgalmassan készítgetem őket, de most vége a várakozásnak, ha volt valaki aki várakozott :-) Épp most töltöm fel a sítáboros képeket, jó sok képet sikerült megint készítenem, remélem azért vannak elfogadható minőségűek köztük.Hétvégén voltam koncerten, csak úgy előtörtek a VodkuGlotkus emlékek (remélem jól írtam, ha nem bocs Jimi ;-)! Egész hangulatos helyen voltunk, először egy "one man jam"-et hallgattunk. Jó volt, azt hittem először, hogy csak play back az egész, olyan összevisszán mozgott, meg mindenféle hangszerrel elkezdett játszani, aztán miután letette tovább szólt a háttérben... aztán felvilágosítottak, hogy ez úgy müxik, hogy amit játszik azt felveszi, és utána beteszi háttérnek. A végére már egész zenekarként szólt.
A másik banda hozta igazán elő az emlékeket! Berlinből jöttek el ebbe a kis faluba, és nagyon jó zenét játszottak, folyamatosan pörgött a testem :-) na majd jól kiderítem a nevét a bandának, csak mert hirtelen nem találtam meg a neten.
2006. március 13., hétfő
Újra itt, vagy mégsem... de mégis ;-)Egy újabb apróság, amit én nem tudtam, de most rávilágítottak! Honnan is lehet felismerni egy csellistát, ha nincs nála a cselló? Szóval úgy hogy vagy a felsőtestén, vagy a nyakán van egy kék folt, azért mert azzal a ponttal tartja leginkább a csellót. Hogy sikerült minerre rájönnöm? Sok zenész lakik a szintünkön, és egyszer az egyik srác kardigánba jött ki főzni, ami nem volt behúzva, én meg rákérdeztem mi az a kék folt a melkasán.
2006. március 9., csütörtök
Üdv, üdv, üdv! Megint a vonatról jelentkezem, egyszerűen kell nekem egy ilyen mobil internet! Vagyis, hogy úgy mondjam nagyon el bírnék viselni egyet!Szuper volt Davos! Nagyon megérte elmenni, igazi szűzhavunk volt! Reggel egy kicsit még ködösebb volt az idő, kevesen voltak a pályán, csak szűzhóban boardoztam. Azthiszem idén megint kell egy kicsit vizisíelnem :-) délutánra "szerencsére" kisütött a nap. A látásviszonyok rohamosan javultak, sajna viszont tömegével jelentek meg a síelő emberkék a pályákon, és egy kicsit elkezdett olvadni a hó :-( a csúcson továbbrais tökéletes volt, de ahogy mentünk lefelé úgy lett egyre vizesebb, nehezebben járható a hó. Megint fel voltam szerelve lavinakereső géppel, meg volt nálam ásó is, de szerencsére nemtörtént semmi! Kipróbáltam, hogy milyen erdőben kacskaringózni (megéri!), bemásztam egy kicsit a félcsőbe, bár eléggé bátortalanra sikerült az első találkozás :-) gyorsan eltelt a nap!
Azt hiszem érdemes eleget tenni az itteni emberek meghívásainak, bár nem hinném, hogy lesz többe részem!
2006. március 8., szerda
Azt hiszem ennek a bejegyzésnek nem lesz semmi értelme, maximum az, hogy épp a vonaton ülök és Davos felé tartok :-) Milyen sok mindenre képes a technika, igazán már csak egy kettőhuszas dugasz kéne, hogy az egész uton tudjak számítógépezni :-))Ma nagyon nem volt szerencsém eddig, rádásul éppen emiatt a mobil internet miatt szívtam nagyot. Kaptam a munkatársamtól két kártyát, az egyik umts, gprs, wlan, a másik edge, gprs, wlan. Elkezdtem telepíteni a szofvert, na eddig még nem is volt baj, csak mikor kérte, hogy most helyezzem be a kártyát a gépbe, egyszerűen nem akart sehogy feltelepülni... befejeztem a telepítést, aztán gondoltam egyet miért ne rakjam be a másik kártyát a gépbe, na itt volt a baj, az feltelepül, csak akkor épp nem ment a telepítő progi, utána akárhogy próbáltam nem akart normálisan továbbmenni a telepítő, szóval egy kicsit ideges lettem, belebarmoltam a registribe. Ezek után már a modemem sem működött, de a gép még ment, ekkor megatam a gyilkos döfést a windowsnak, beimportáltam egy régi registrit ami még régen működött, hát többen nem is állt lábra a gép! Mért kell fél nap egy újrainstalláláshoz?? Elvileg volt egy ghost mentésem, csak hát az az egész c partíciómat felül írja... maradt a telepítés, de legalább most ott tartok, hogy megint működőképes a gépem, és a windozom már régen nem volt ilyen nagyon tiszta!
Pusszantás mindenkinek. (Hofi után szabadon!)
2006. március 7., kedd
Mindenekelőtt három gyors felfedezés, amire én még csak most jöttem rá, derítettem ki. Az első, hogy itt Svájcban két kocsinak lehet egy rendszáma. Egyszerűen úgy működik, hogy le lehet pattintani a rendszámtáblát az egyik kocsiról majd a másikra fel lehet azt tenni, és mindezt törvényesen. Másik, sí táborban elmélyült beszélgetést folyattam Aniannal, és valahogy előkerült az atombomba, erre én elővettem Teller Ede nevét, most már tudom, hogy őt a hidrogénbomba atyaként tartják számon, míg az atombombáé Einstein. Na és a harmadik, hogy miért is van karnevál, úgy búcsúztatjuk a telet, hogy három napon keresztül beöltözünk, bulizgatunk, néha komolyabb dolgokkal foglalkozunk. Soha nem szoktam utánanézni a felmerült kérdéseknek, de végre nem hagyott a kíváncsiság!Vissza egy kicsit a hétköznapjaimba. Pénteken érkeztem vissza Zermattból, hát azt kell, hogy mondjam, eddig ez volt a legszebb síparadicsom ahol eddig jártam. Egyetlen egy apró probléma adódott, hogy egy kicsit kevés volt a hó, én meg megőrülök a szűz hóért… ebből kifolyólag volt egy kis összetűzésem néhány sziklával. Nem bírtam ki, hogy ne hagyjam el a pályát, egy kis élvezetért, eleinte semmi probléma nem történt, azon kívül, hogy néhányszor átszáguldoztam egy néhány kövön. De aztán túl bátor lettem, talán a harmadik nap délelőttjén sikerült beékelnem a boardom talpába egy kisebb méretű követ, de ez még nem tántorított meg attól, hogy újabb területeket hódítsak meg, míg sikerült sziklára rohannom. Még jó, hogy nem szakadt ki a kantni a lapból, sikeresen megdekoráltam egy hüvelykujjnyi lukkal a deszkám alját. Még szerencse, hogy nem magamat sikerült ugyanígy megdekorálnom, így is a bokámon egy kissé kiújult a fájdalom! Ezek után háromszor volt szervizben a lap, első alkalommal a srác elmagyarázta, hogy ezt a részt egyszerűen ki kell vágni, utána újat kell betenni, mert ha csak feltölti olcsó pénzért, akkor biztos, hogy nem lesz tartós. Másnap elhoztam reggel a lapot, hát feltöltötte, nem is értem miért tépte ilyen sokat a száját, hogy így meg úgy fáj a szíve a deszkámért. Természetes, hogy este újból visszavittem, sikeresen megint csak kitöltötte a hézagot. Következő nap csak a főnöknője volt ott, aki megint elmagyarázta, hogy ezt igazán feltöltéssel soha nem lehet megjavítani, szóval utolsó este még egy próbát tettem, hogy hátha most! És tényleg megjavították, még szerencse, hogy csak négyszer kellett odamennem miatta, ja és garanciában!
Fárasztó dolog ez a síelés, főleg ha az éjszakát nem alvással, hanem éjszakázással tölti az ember! Mondhatjuk akár azt is, hogy „harte arbeit” :-) Egész nagy élet volt a faluban, ami egyszerűen tündéri, nincsenek benne ormótlan felhőkarcolók, csak elektromos autókkal lehet közlekedni, emiatt egy kicsit sci-fiben éreztem magam. Most jutott el a tudatomig véglegesen, hogy honnan veszik a filmrendezők a mérhetetlen sok jövőszerű hangot! Szóval minden este hajnalig buliztunk, többször élőzenére! A buli már rögtön a síelés után elkezdődött egy kis aperskivel, egy forralt bor mellett megbeszéltük, hogy ki merre volt aznap, általában itt is élőzene volt, és a jobbik fajtából. Majd elcsúsztunk a szállásig, ahol beadagoltuk a vacsorát, majd egy óra alvás, aztán indultunk valamelyik bulizóhely felé.
Egyik este voltunk moziban, a „verniszázs” nevezetű helyen, amit Jule Heinz tervezett. Szabadidejét művészettel töltötte, láttam is tőle egy kiállítást, valami fém kockákat tett fel a falra, az első kettő még egész jó állapotban volt, viszont az utolsó kettő, egy kicsit katasztrófálisabban nézett ki, de ebben rejlett a művészet! Úgy készült az alkotás, hogy valami ötlettől vezérelve felvitte a még egyben lévő kockákat a Mattehorn tetejére, és ledobta onnan őket. Majd megkereste a darabokat, és így készült a kompozíció, amit félelmetes pénzekért fog majd eladni. Apropó Mattehorn, talán ez az a jelkép Svájcból amit mindenki ismer, csak nem tudatosul bennünk, hogy honnan származik. Ha már láttunk, vagy még jobb ettünk tobleronét, akkor biztosan láttuk már ezt a jelképet, mivel a csoki alakját a hegyről mintázták. Szóval érdekes volt ez a mozi színház, szórakozóhely egyveleg. Beültünk a nézőtérre, ami már magában nem volt szokványos, mivel mindenkinek volt egy kis asztala ahova az italokat lehetett tenni, meg hát volt vagy négy csillár, ami eléggé belelógott a vetítésbe. Szóval ezek még a film kezdete előtt kivándoroltak a terem négy sarkába…
Sikerült egyszer egy uszodába is eljutnunk, de ebben talán semmi érdekes sincsen :-)
Utolsó éjszakának fáklyákkal indultunk neki. Apreski helyszínén fondüvel vártak minket. Eddig egyszer volt szerencsém hozzá, akkor nagyon nem ízlett, mert félelmetesen sós volt, viszont most, egyszerűen nagyon finomra sikeredett! Egész kettőig tartott a tánc, amit a dj fejezett be helyettünk, lekapcsolta a zenét. Innen nylon zacskókon jutottunk vissza, valahogy egyre jobban odáig vagyok a szánkózásért!
Felejthetetlen élményben volt részem!!!
Egyik eseményből a másikba csöppenek, vasárnap hétfőn voltam Báselbe, hogy megnézzem milyen is az a morgenstreich, na meg valami tüzes dologról is hadováltak… Első utunk Liestalba vezetett. Az utcákon teljes sötétség, és tömeg fogadott. Az elején csak kis lampionos felvonulók jöttek, de aztán az utca végén mintha elkezdett volna felkelni a nap. Megérkeztek a fáklyás felvonulók, majd fél órán keresztül rohangáltak előttünk! Hát igazán látványos volt, de majd a képek, ha felkerülnek a honlapomra talán jobban érzékeltetik az egészet. Sajnos egy kisebb rossz élményem is fűződik ehhez az estéhez, átmentem a szemközti oldalra, hogy lefényképezzem a többieket. Fél másodperc sem kellett hozzá, hogy két nő beszoljon, hogy nem lát tőlem, pedig akkor már igazán alig volt a felvonulókból, meg hát én előtte álltam a felvonulókat láthatta balra, meg jobbra tőlem… egy másik pedig kifelé történt, szépen mondogattam hangosan, hogy schuldigung meg minden, miközben törtem az utat, de egyszerűen voltak olyanok akik nem mozdultak volna egy centit sem arrébb, ezt egyszerűen még most sem bírom feldolgozni, talán erre mondják azt hogy arrogáns? Báselbe meg majdnem átgázoltak rajtam néha az emberek, nem igazán törődtek azzal, hogy én ott állok! Morgenstriech, hajnali négykor kezdődött, addig egy házibuliban aludtam az igazak álmát, épp kijött rajtam a sí táboros fáradtság. Két srác lakott egy háromszintes lakásban, a tetején medencével, havonta 4000 frankért bérelték… hát nem tudom, hogy normális e ez… szóval négykor több ezer embertársammal álltam Básel egyik terén, gyülekeztek már e felvonulók, egyszer csak kialudtak a fények, mindenki sikításba tört ki, majd megszólaltak a dobok, meg a „pickolók” kezdetét vette a három napos karnevál. A maszkok nagy rész negatív volt, nem is rémisztő, hanem negatív. Minden csoport vitt magával egy-két transzparenst, amiken tüntettek mindenféle ellen, például az egyiken a pápa volt kifigurázva. Mesélték, hogy két éve Bush és Blair volt a fő témája a felvonulásnak. Egy kicsit nekem tüntetésérzésem volt.
Amúgy Bázel megér egy misét, nagyon szép város, kettészeli egy folyó, a partján pedig tüneményes házak.
Na hát ennyit egyszerre, remélem holnap majd feltudom rakni a képeket is! Ja és most kivételesen a hibákért a word felel :-)
2006. február 23., csütörtök
Aprópó rendőrök, valami állat összefirkálta a liftet, a lámpákat, meg az ajtókat kínaiak elleni szövegekkel. Egyszerűen nagyon idegesített, hogy lehet valaki ilyen suttyó! Rádásnak nézegethetem még pár hónapig a feliratokat. (valószínű a konyhai rendetlenség indította fel... bár nem hinném, hogy csak a kínaik rendetlenek!) Ekkor ért az a meglepetés, hogy két rendőr iséretében megjelent egy házvezetőnő. Nem hinném, hogy otthon ilyen esetben kihívnák a rendőröket?! Kiváncsi vagyok mi lesza folytatása, ja meg hogy egyáltalán valamit mi is megtudunk belőle...Hát megint nem unatkoztam... Most már tényleg rengeteg kép gyült össze amit még nem tettem fel a honlapomra... Közben meg tömegével gyártom őket. Főleg, hogy most hétvégét Rómában töltöttük Vikivel. Tényleg igaz a mondás, hogy minden út Rómába vezet! Én Bázelből Viki Budapestről érkezett... (Viki írt egy nagyon szép beszámolót róla, a honlapomon olvashatjátok sok képpel karöltve). Talán egy apróságot azért én is leírok, mert hogy az csak velem történt meg ;-) Átjutottam a fémdetektoron, még utolsót integettem Vikinek, mikor egy fiatalabb secus megkért, hogy kövessem. Nem igazán értettem, hogy miért, bár lehet, hogy mondta csak hát olaszul. Nem kellett túl távol menni. Bevezetett egy kis helységbe, és megkérte, hogy nyissam ki a hátizsákomat. Aztán valami készülékkel végigsimogatta a belsejét, még a neszeszerembe is belesimogatott, na ez volt a vesztem, csak még nem tudtam. Betette a gépbe az eredményt, gondoltam ebből baj nem lehet, hát nem két helyen is pirosan villogat az a fene készülék. Foggalmam sem volt, hogy mi lehet, nem igazán tűntek ismerősnek a feliratok (PENL, HMX). Mégegyszer megcsinálta a vizsgálatot, megint ugyanazzal az eredménnyel. Kezdtek gyűlni a secusok, és egy két rendőr is megjelent. Aztán megvizsgáltak engem is, kezem ruhám. Ekkor már megkérdeztem, hogy mi is a helyzet? Bombát kerestek nálam, és a rólam vett mintából TNT-re következtetett a gép... így utólag egyértelmű, mivel ha jól emléksze a glicerin a TNT alapja, és majd minden krémben megtalálható. Szóval ez azért annyira nem érdekelte őket. Ekkorra már legalább hatan fogalakoztak vele, aztán jött egy idősebb secus. Ő nem egyszerre vizsgált mindet, hanem szépen egyenként. Végül kiderült, hogy a nálam lévő imodium a hibás. Jó kis komponensek vannak benne :-) Mikor elengedtek, már alig volt pár percem a gépig, sikeresen le is késtem. Így történ, hogy Genevaban kötöttem ki, és utazhattam még plusz három órát, itt legalább szerencsém volt, mivel elcsiptem egy közvetlen járatot, úgyhogy kiolvashattam a születésnapomra kapott könyvet! Na majd arról is orak, ha egy kicsit leülepedett, de előzetesben annyit, hogy nagyon jó volt!
2006. február 16., csütörtök
Végül csak sikerült megtudnom, hogy hol is voltam... Szóval Nüssen csúcsot sikerült meghódítani. A honlapomon találhattok képeket róla, és egy térképet is, hogy pontosan merre is jártunk.2006. február 15., szerda
Mégis irok még egy kicsit, azt hittem, hogy Viki ír majd szépeket a hétvégéről, de nem bírtam megvárni :-) talán türelmetlen vagyok... Csütrötök reggel kezdődött a hétvége, valami eszméletlenül korán, nem is tudom, hogyan sikerült egyáltalán fellébrednem. Hat negyvenkor már kinn voltam a zürichi állomáson. A vonat tökéletesen pontos volt. Már rég nem láttam ilyen szedett vedett, eszméletlen hosszú vonatot. Elején osztrák kocsik volta, a magyar vagonok teljesen a végére kerültek. Aznap épp esett az eső, ezt csak ezért tudom, mert a vége kilógott az állomásról. Muty is kijött velem, már nagyon nem bírt magával. Izgalomra tekintettel, otthon alukáltunk még egy pár órácskát... nem kellett volna, becsípődött egy izom a kedvesem nyakában, és nem volt hajlandó négy napig onnan kijönni.Csak úgy elvágtázott mellettünk ez a pár nap! Készítettünk egy két filmet Mutyról és bariról, sétálgattunk Zürichben, elmentünk korizni a Pfäffiker tóra, vagyishogy csak szerettünk volna korizni, de azokban a napokban felmelegedett az idő, és pont be volt zárva a tó :-( de nagyon jót sétálgattunk körülötte. Megint készült néhány madaras kép, visszaútón tiszta hóvihar volt, ja és cipőm teljesen átázott :-)) mozgalmas egy nap! Következő állomás Luzern volt! Hát az valami fantasztikus! Vierstädten tó partján van, amiről azt tartják, hogy a legszebb svájci tó. Keveredik itt a modern a régi építészeti stílusokkal. Az utcákon nyüzsgés, a folyón rengeteg gyologos híd, néhány fából, tetővel. Már érződött a farsangi hangulat előszele. Vissza is jöttek az emlékek a kölni farsangról... négy napot voltam Kölnben, és nem sikerült ez idő alatt megnéznem a templomot, mivel nagyon elfoglalt voltam :-)
Utolsó nap, hogy mégse maradjon kihasználatlan a korcsolya, elmentünk a helyi jégpályára egy két kört futni. Kihagyhatatlan lett volna idén a korizás!
Apropó madarak, kacsák és társai, egyszerűen mindig elkisértek, mindig ott voltak mindenhol! Olyan jó nézni őket, ahogy civakodnak, ahogy összetartanak! Luzernben láttunk egy párt, már éppen aludni készültek. Közelben egy idegen fiu kacsa olálkodott, úgy tett mintha aludna, csak néha elkezdett közeledni a lány felé... persze ha túl közel ment a barát mindig elzavarta, de ő nem adta fel! Nagyon aranyosak voltak :-)
Kár, hogy ilyen gyorsan tovaillant a hétvége, de nemsokára itt van Róma!!!
Talán mára ennyit, majd látogassatok el a honlapomra, remélem maholnap felkerülnek a képek!
Mi is történt még velem mostanság...
Megvan, meghívott az Erasmus Koordinátorom vacsorára. Vagyis inkább nevezzük estebédnek, három fogás vacsorának talán egy kicsit sok. Aznap nagyon szétszórt voltam, kezdtem azzal, hogy majdnem lekéstem a buszt, majd mikor odaértem, észrevettem, hogy nincs nálam se cím se térkép. Még szerencse, hogy telefont magammal hoztam :-) Nem is gondoltam volna, hogy telefonon keresztül utba tudnak majd igazítani, főleg hogy németül. Egy apró eltvéedés után sikeresen megtaláltam a házat. Már kivülről nagyon mutatós volt! Óriási ablakok, nagy tér, és mindez fából. Bent szivéjesen fogadott Armin, csak azért egyszerűen így mivel összetegeződtünk, és felesége. Ilyen házat én is el birnék képzelni magamnak. A konyha meg a nappali egy térben volt, talán közel száz négyzetmétert tehetett ki. Volt benne egy ehte kandalló, ahol ropogott a tűz. Egy üveg pezsgő mellett elbeszégettünk, hogy milyen is nekemi itt a gyönyörű és gazdag svájcba, meg hogy nemrég jöttek vissza Vietnából, és hogy milyen nagyon szép ott minden. A pezsgő, és egy fél helyi kolbász elfogyasztása után ültünk asztalhoz. A menü sajnos már nem jut eszembe, a leves egyszerűen nagyon finom volt, majd Armin neikiált húst sütni a kandallóban. Ez is tökéletes volt, tökéletesen választottak hozá vörösbort, egyszerűen itatta magát. Végére édességként farsangi fánkot ettünk, ami ízben nagyon hasonlított az otthoni fánkoz, csak papír vékony volt.
Eleinte egyáltalán nem találtam jó ötletnek, hogy elfogadjam a vacsorameghívást, lett volna más program is aznap estére, például a többi erasmusossal elmenni vacsorázni, mivel egész sokan mennek már haza. Nagyon nem bántam meg, hogy mégis elfogadtam a meghívást! Legalább egy kis betekintést kaptam egy svájci életébe, otthonába, szokásaiba. Nagy élmény volt!
Egy kis kondicionálás után ujra itt ;-)
Nem is lett volna sok cuccom, ha nincs nálam a gép!
Megérkezett Philipp is, már majdnem azt hittem, hogy Jason Statham lépdel felém a Szállitó című filmből. Elkészpesztő volt a hasonlóság! Ő azt hiszem az ötödik ember aki nagyon hasonlít valakire, bár eddig mindig az otthoniakkal vontam párhuzamot. Másfél órát tartott az utazás, nagy részére nem is emlékszem, ezért le sem tudom írni, hogy hol is voltam pontosan, pedig a végén még direkt meg is kérdeztem, csak hát azt hittem meg tudom jegyezni, nem tudtam ;-) Na majd rákérdezek, ha már fenn lesznek a képek. Miután áttértünk az utolsó alaguton, belerohantunk egy felhőbe, vagyis nem teljesen, mintha éppen a kocsi ablakáig ért volna a felhő. Úgy tünt, hogy megint találkozok egy felhőtóval, csak itt az volt a különbség, hogy alatta tényleg tó volt, rádásul befagyott formában.
Megérkezés után kezdett megvilágosodni, hogy mire is való az a ragacs a síléc talápán, mivelhogy szépen mindenki elkezdte felszerelni. Szóval, hogy ne hozzam már tovább azok idegeit, akik nem tudnák, emiatt nem csúszik vissza a síléc a havon. Így lehet vele szépen felfelé menetelni. Én is megkaptam a magam sílécét, volt vagy egy méteres, puha kötéssel. Kaptam egy sárga kütyüt, amit először rádiónak néztem, meg egy ásót. Ha véletlenül lavinába kerülünk ennek a sárga kütyünek a segítségével tudtak volna megtalálni, na meg az ásóval kiásni. Megindultunk felfelé, bebizonyosodott az elméletem, hogy tényleg lehet felfelé menetelni, simán bakancsban nem túl sok esélyem lett volna. Olyan egy óránkét megpihentünk, egyre szebb és szebb kilátás tárult elénk! A hó teljesen olyan volt mint millió meg millió gyémánt heverne szanaszét. Ami a legszebb volt, hogy rengeteg helyen volt teljesen érintetlen a hó! Jó kilátások igérkeztek a szűzhavazásra. Olyan három és fél óra eltetével keveredtünk fel a tetőre, mindez olyan 600 méter szintkülönbség leküzdésével valósítottuk meg. Majd széjjel olvadtam mire felértünk, végig gyönyörűen tűzött a nap! Itt szépen megebédeltünk, megnéztük milyen mély is a hó, volt vagy egy méter tizenöt. Egyik srác ásott egy jó nagy gödröt, csak úgy poénból :-) Egész jó volt az a hómérő szerkezet, lehetett érezni vele, hogy hol vannak a hóhatárok.
Végre lekerült a snowboard a táskámról! Tökéletesnek nem lehetett mondani az ereszkedést, de így is nagyon jó volt! Annyira vágytam már a szűz hóra, legszebb dolog az egészben, még szerencse, hogy nem felejtettem el átálítani előző nap a boardot mélyhóra. Röpke egy óra alatt megint lenn találtuk magunkat. Javasoltam, hogy mehetnénk mégegyet, de közös megegyezésre elvetettük, ezt a felvetést. Ezután még következett egy kis beszélgetés egy helyi éteremben, aztán hazautazás, amiből megint nem igazán emlékszem semmire, valahogy elfáradtam, szóval jó szokásomhoz híven végigaludtam az utat.
Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen túrákat, teljesen más élmény egy érintetlen területen lerombolni, mint szépen lesímított terepen.
Hétfőn voltam... még karácsonykor kezdődött az egész, mikor mászócipőt vettem. Miközben sikeresen felpróbáltam az összes lehetséges típust, ezek között ott volt a spider is, amit itt kinn már egész sokszor használtam ezért természetesen nem is kellett volna próbálnom csak megvennem, mivel hogy végül e mellett döntöttem, az eladó srác valami kék vacakot ragasztott egy síléc talpára... nagyon nem értettem mi a fene lehet. Persze most már tapasztaltabb vagyok. Találtam egy honlapot (www.jo-winterthur.ch) ahol egy rakat túraprogram volt felsorolva. Néha nem tudom, hogy hogy állok épp a snowboardozással, néha egyszerűen unalmasnak tartom, hogy ülős lifte fel, aztán le, aztán megint. Téli programok között több sí és snowboard túra is volt. Találtam egyet amire talán érdemes lenne elmenni, addig gondolkoztam, míg sikerült lekésnem a jelentkezési határidőt, de nem adtam fel! Írtam egy központi e-mail címre, hogy mi lenne, ha valahogyan be tudnának pluszba venni? Egy két elhibázott e-mail után, csak sikerült elérnem a túravezetőt. Épp vacsoravendégségben voltam mikor elöszőr felhívott. Azt sem tudtam ki a fene lehet, főleg, hogy nem emlékeztem rá, hogy megadtam a telefonszámomat. Pár telefon után sikerült elérnem, hogy mehessek, volt két apró bökkenő, hogy mindenki sível ment és kiderült, hogy nem vagyok már többé jugend :-((
Hétfőn hét órakkor volt a találkozó Salzhausnál. Majdnem elkéstem, mint általában, de aztán végül a túravezető késett, úgyhogy szinte fel sem tünt az a pár perc késésem. Reggel hét után pár percel megérkeztem biciklivel, hátamon a snowboarddal a tett helyszinére. Még előző nap kikisérleteztem, hogyan lehet a táskára rákötözni a boardot. Természetesen a táska belsejében ott lapult a fényképezőgépem........
Most látom, hogy az előző bejegyzésnél harmincadika áll, az vagy fél hónapja volt, vagy bővebben 16 napja... Jó régen. Mostanság, vagy nem volt túl sok időm, vagy hullámzott a kedvem... vagy valamire mindig lehet fogni, hogy miért is nem írtam semmit ;-)
Talán kezdem a legfrissebb élményemmel. Úgy néz ki, hogy pénzkereső ember leszek! Még tavaly év vége felé láttam egy hirdetést a fősulin, de akkor nem nagyon tudtam vele foglalkozni, de azért eltettem magamnak, hátha később jó lesz valamire. Szóval őket hívtam fel úgy két hete, rá pár napra már találkoztunk is egy étteremben. Ebéd mellett egy jót beszélgettünk. Kiderült, hogy sikeresen belefutottam megint egy kis cégbe, kb három fő az aktív álomány, kettő meg napi két órát dolgozgat, az egyik programozó, a másik rendszeradminisztrátor. Szóval az alap rendszer már megvan (www.auto-online.ch) az én feladatom pedig egy két új funkció kifejlesztése lenne. Egy napra rá már mentem is be hozzájuk "dolgozni", ez egy teszt nap volt, megnézték, hogy milyen szépen is tudok programozni. Szerencsére egészen meg voltak elégedve velem, és ami még pozitív, hogy a meglévő programkód is egész jól van összerakva. Most ott tart a dolog, hogy egy feladatot már elkészítettem, csak a végső tesztelés van hátra, aztán mehet ki online-ba. Talán amiért elválaltam ezt a munkát, egyrészt persze a pénzért, másrészt meg, hogy mindig új funkciókat kell majd fejlesztenem, azthiszem a következő egy sms-ező funkció lesz. Érdekes! Ezeket a tapasztalatokat majd jól tudom hasznosítani! Ja és ami még nagyon fontos, nagyon szimpatikusak a srácok! Csak hallkan említem meg, de az egész kiöltője egy testvérpár... szóval remélem a mi projektünknek is van jövője!
2006. január 30., hétfő
Megint jó sokára jelentkeztem... Tegnap voltam korcsolyázni a Pfäffiker tavon. Valakitől hallottam, hogy ez az egyetlen tó ami be van a fagyva a régióba, megnéztem, hogy vonattal hogyan lehet odajutni, és csak huszonöt perc volt a menetidő... nem is kellett sok hozzá, össze szedelőcködtem aztán célbavettem az állomást. Egy kicsit ideges voltam, hogy hogyan fogom majd megtalálni a tavat, de miután átszáltam a második vonatra, ez az érzésem teljeséggel szerte foszlott! A vonat tele volt, és mindenkinél táska, néhányuknál látható helyen a korcsolya. És tényleg majdnem mindenki leszált velem együtt, nem is igazán tudtam volna más irányba menni, csak a tó irányába, vitt az áramlat :-) Talán a nyári Római parthoz tudnám hasonlítani, a parton egymásba lógtak az ételárusok, egy kis zene, egy kis zsonglörködés. Rengetegen voltak! Csak úgy nyüzsögtek! Egy kis hó már volt a jégen, de ez nem zavart senkit a korcsolyázásban. Csak úgy elsuhant mellettem az a pár óra amit ott töltöttem.Nemsokára jönnek a képek is...
